Interjú
2021
.
10
.
19

"Elkötelezettek a közösségük,szülőföldjük és nemzetük iránt"

A több mint húsz éves diákszervezet elnöke szívélyesen válaszolt kérdéseinkre, amelyek az ifjúságpolitikától kezdve a Vajdaságban való érvényesülésig sok mindent érintettek.

Interjú Sóti Attilával, a Vajdasági Magyar Diákszövetség elnökével.

Karriertanácsadó programotok van, bulikat, megemlékezéseket, kulturális rendezvényeket szerveztek, miközben harcoltok a vajdasági magyarság alapvető jogaiért – nagyon sokrétű a tevékenységetek. Ha egy szóval kellene jellemezni a tevékenységeteket, mi lenne az, ami a legjobban jellemzi a Vamadiszt?

Szenvedély. De eszembe jutnak olyan szavak és fogalmak is, hogy kihívás, élmény, következetesség, tapasztalat, tenniakarás, felelősség. Aki a rendezvényszervezés fortélyait, a projektekben való gondolkodást szeretné elsajátítani annak nálunk a helye. A VaMaDiSz berkeiben könnyen meg lehet szerezni olyan kompetenciákat, amelyeknek köszönhetően az ember bátran és magabiztosan tart előadást nagyközönség előtt, rutinosan old meg összetett feladatokat, csapatjátékossá válik és hatalmas kapcsolati tőkére tehet szert belföldön és szerte a Kárpát-medencében. Nem beszélve a számtalan rendezvényről, fesztiválról és konferenciáról, ahová aktivistáink eljuthatnak. Mindenki a saját szakmájában is bővítheti tapasztalatait nálunk. Csak néhány példa: a magyar tanszékesek kiadványokat szerkeszthetnek és lektorálhatnak, a jogászhallgatóknak ott vannak a jogvédelmi ügyeink, a nyomdaipari és dizájnos hallgatók fejleszthetik kreativitásukat, a politika és közélet iránt érdeklődőkről nem is beszélve. A találékonyság és talpraesettség az a két fogalom, ami az aktivistáinknál nagyot tud fejlődni.

Húsz éve alapították a Vamadiszt. Mi az, amit le lehet vonni tanulságként az utóbbi húsz évből?

Két és fél éve a diákszervezet alapításának huszadik évfordulója alkalmából tartott ünnepségen az egyik volt elnökünk azt mondta, hogy a VaMaDiSz tagjai elkötelezettek a közösségük, szülőföldjük és nemzetük iránt. Mennyire igaz gondolatok, hiszen azt látom húsz év távlatából, hogy sok volt VaMaDiSz-es van a vajdasági magyar közösség közéleti vezetői között (politikai értelemben is), elismert pedagógusok, sikeres szakemberek voltak egyetemi éveik alatt a diákszervezetünk aktív tagjai. A két évtizeddel ezelőtti alapítók elképzelései helyénvalók voltak, hiszen az akkori célok nem változtak és az akkoriban alapított programok, rendezvények (megemlíteném a Felsőoktatási Tájékoztató Programot) ma is léteznek, sikeresek és komoly igény van rájuk. A „tudástranszfer” és az utánpótlás nevelés működik, újabbnál újabb VaMaDiSz-es generációk jönnek és kapják meg elődeiktől a szükséges tudást és tapasztalatokat.

A vajdasági fiatalok részéről csökkent, vagy nőtt az érdeklődés a szervezet iránt az utóbbi években?

Egyes programjaink népszerűsége és a programok iránti igény továbbra is magas szinten van. Viszont nem fogok azzal újdonságokat kimondani, hogy évről-évre egyre nehezebb és nagyobb kihívás megszólítani a fiatalokat, ösztönözni őket az aktivitásra, a rendezvények látogatására, tartalomtól függetlenül. Példaként említeném, hogy 6-8 évvel ezelőtt az újvidéki Gólyabálakon rendszeresen 550-600 résztvevőnk volt, manapság pedig ez a szám 250-300 főre csökkent. Mégis, figyelembe véve a változásokat és más hozzánk hasonló szervezetek tapasztalatait, ezek a számok nagyon jók. Követni kell az új trendeket és folyamatosan változni a fiatalok igényei szerint, megtartva a következetességet és a célokat. Ma már a felsőoktatási tájékoztató kiadványba nem rakhatunk CD-mellékletet, okostelefonos alkalmazásra van szükség. Pedig pár éve a CD-melléklet nagy szó volt. Ebből is látszik, hogy milyen gyors és állandó a változás. Ez sok energiába kerül, de azt tudom mondani, van kikkel és van kikért csinálni, hát tenni kell a dolgunkat!

Mit „kapnak”, miben gyarapodhatnak azok, akik az eseményeiteket látogatják?

Mindent, amire az adott pillanatban és életszakaszban szükség van. Programjaink alapvetően oktatási jellegűek, azzal az alapcéllal, hogy a fiatalokat informáljuk és ösztönözzük a felsőoktatásra, továbbá programokat nyújtunk a felsőoktatásba bekerült egyetemi hallgatóknak. Úgy gondolom, hogy ez egy hiánypótló és továbbra is nélkülözhetetlen tevékenység. Ennek köszönhetően olyan információk birtokába jutnak a középiskolai diákok, amely által versenyképesebbé válhatnak. Hasonló célja van a felsőoktatási beilleszkedési programsorozatnak is. Az egyetemi hallgatókat pedig olyan programokkal szólítjuk meg, amelyeknek közösségépítő szerepük van de a karriertanácsadó szolgáltatás és a képzéseink által az önfejlesztésről sem feledkezünk meg.

A vajdasági magyar fiatalok körében mik a legnagyobb problémák? Tudjátok ezeket orvosolni?

Én egyre kevesebb problémát látok és tapasztalok. Van magyar közoktatás, vannak szerb nyelvtanulási kurzusok, vannak kollégiumok és van Újvidéken egy magyar kollégium. Nem állítom azt, hogy nem rejteget nagy kihívásokat a szerb nyelven való továbbtanulás és kisebbségi létben való boldogulás, de ezekkel a kihívásokkal az ember többé, erősebbé és talpraesettebbé válik. Rengeteg ifjúsági rendezvényt szerveznek Vajdaságban minden évben, lehet szabadon utazni a határokon át, komoly támogatásokat igényelhetnek a fiatal kezdő vállalkozók, fiatal házaspárok, komoly összegű ösztöndíjak állnak a fiatalok rendelkezésére, ha továbbtanulnak. Nekünk az a dolgunk, hogy segítsük és fejlesszük a fiatalokat és értékes programokkal gazdagítsuk a mindennapjaikat. Tapasztalható az internetes közösségi oldalak térhódítása a fiatalok és már az idősebb generációk körében is. Ez nagyon megváltoztatja a körülöttünk lévő világot, de ha tudunk ezekre megfelelően reagálni és nem megyünk bele abba az értelmetlen butaságba, hogy például értéktelenebbeknek érezzük magunkat, mert mi nem tettünk fel egy fényképet a mai ebédünkről, nyaralásunkról vagy az új ruhánkról, mint valaki más, aki azt az ebédet, nyaralást vagy új ruhát egyébként a szülei pénzén vásárolta, akkor nagyon boldog fiatalságunk lehet.

A Vamadisz újfent pert nyert az Újvidéki Egyetem jogi kara ellen a magyar nyelvű felvételik ügyében. Hogy sikerült elérni ezt a hatalmas győzelmet? Mik voltak a hátráltató tényezők?

Ehhez összefogásra és kitartásra volt szükség, mert nem csak a saját eredményünkről van szó. Itt jön képbe az egyik korábbi válaszomban kiemelt közéleti és politikai dolog. Hiszen ez egy olyan súlyú történet volt, amelyben egy magyar diákszervezet teljesen magára maradva nem sok mindent tudna tenni. Sikeres és eredményes együttműködés valósult meg a VaMaDiSz, a Magyar Nemzeti Tanács, a tartományi kormány, a Kisebbségi Jogvédő Intézet és számos más partner között. Tudom, sok fiatal ezeket a sorokat olvasva rosszra gondol, de mi bebizonyítottuk, hogy a civil szféra (ifjúsági szféra) és a politika között eredményes együttműködés van. Mert mi más dolga van a politikának, ha nem az, hogy a mindennapi életünket jobbá tegye. Mi egy kicsit kilépve a szigorúan ifjúságinak vélt útról, bevállalva a sok támadást és sokak elpártolását, érvényt szereztünk szerzett jogainknak, kiharcoltuk a magyar nyelvű felvételi vizsgát. Igazán ellentmondásos, hogy a Jogtudományi Kar nem tartotta be a jogszabályokat és jogi úton le is lett győzve. Ilyen ez az élet. Remélem, a történet miatt ránk neheztelők idővel megértik ennek a folyamatnak a célját, üzenetét és fontosságát.

Szerinted mi az a legnagyobb probléma, amivel a szervezetnek a következő húsz évben szembesülnie kell?

Néhány év alatt mennyit változott a világ, mennyit fog hát, húsz év alatt. A legnagyobb kihívás a diákszervezet új generációi között mindenképpen az lesz, hogy folyamatosan meg tudjon újulni, kövesse az új fiatalos trendeket, de egyúttal megtartsa céljait, elveit és nemzetpolitikai elkötelezettségét. Fontos elindulni az önkéntesség népszerűsítésének irányába és egyre több ifjúsági önkéntes programot kell kezdeményezni szerte a régióban. Úgy látom, az internetes közösségi oldalakon kezd divatossá válni a környezetvédelem és a klímaváltozás következményeit bemutató megosztások, oldalak, fényképek. Szerintem sokat tud majd tenni ez a diákszervezet azért a jövőben, hogy ez tudatossá váljon, hogy környezettudatos generációk nőjenek fel, akik elkötelezettek a közösségük iránt, hiszen kezdjük a saját bőrünkön is megtapasztalni a következményeket. A fiatalokban meglesz a potenciál arra a következő húsz évben, hogy erőteljes változásokat generáljanak.

Az interjú az Erasmus+ program által támogatott képzés keretében jött létre.
Megosztás.