Selye János, a stresszkutatás atyja

Már gyerekkorában kitűnt nyelvérzékével, ekkor hat nyelven olvasott és írt, ám nem volt jó tanuló. Mindig érdekelték az állatok, házuk pincéjében kutyákat vizsgált, ám mivel azok túl hangosak voltak, ezért patkányokon kezdett kísérletezni. Élete végéig ezeken az állatokon kísérletezett, többször emlegette  interjúiban, hogy a patkányok tették híressé. A későbbi stresszkutató Prágában diplomázott, egyetemista évei alatt gyakran négykor kelt, hogy aztán egészen estig kutathasson, lenyűgözték a természet csodái. Ez vezette abban is, hogy később Montrealban folytassa az állatkísérleteket.

Selye nem egy általános válaszreakciót kívánt felfedezni, hanem kíváncsi volt, bizonyos hormonokra hogyan reagálnak a patkányok. Befecskendezés után Selye öröme határtalan volt, hiszen egy addig nem dokumentált tünetegyüttest sikerült leírnia: megduzzadt mellékvesét, sorvadó csecsemőmirigyet, és véres gyomorfekélyt. Ezt a hármast egyébként stressztriádnak is nevezik. A stresszkutató csak akkor döbbent rá, hogy valami komplexebbet talált, mikor más vegyületek is ugyanezt a reakciót váltották ki az állatokból, sőt, a jeges vízben való úszás, vagy az extrém meleg is. Ekkor jött rá, hogy nem specifikus, hanem általános válaszreakciót fedezett fel. Ezt a megfigyelését a Nature-ben publikálta 1936-ban, akkor még általános adaptációs szindrómának nevezve azt. A féloldalas tanulmány a tudományterület legidézettebb szakirodalma lett.

Selye szerette volna tipologizálni a stresszt. Három fázisra osztotta fel, illetve később megkülönböztette két fajtáját is. Az első fázis az alarmreakció, a test ilyenkor felkészül a harcra vagy a menekülésre. A testben történő változások nagyobb erőkifejtés, és gyorsabb reakcióidőt tesznek lehetővé. A második fázis az alkalmazkodás és ellenállás fázisa. A szervezet adaptálódik a gyakran visszatérő stresszhelyzethez, viszont a stressz által előidézett változások – magas vérnyomás, alvászavar – megmaradnak. A harmadik fázis a kimerülés időszaka, ilyenkor a test tartalékai kimerülnek, az immunrendszer összeomlik, majd bekövetkezik a halál. Fontos felfedezése volt Selyének, hogy a stresszhelyzetre előre felkészített patkányok tovább bírják a stresszes állapotot, mint edzetlen társaik. A stressz két fajátáját – eustressz és distressz – akár úgy is fordíthatnánk, mint jó stressz, vagy rossz stressz. A stresszt kiváltó okok (stresszorok) függvényében pozitív, és negatív stressz is kialakulhat a szervezetben. Nem csak ez függ attól, hogy hogyan érint bennünket a stressz, hiszen közepes stresszszintnél teljesítünk a legjobban, míg alacsony, vagy nagyon magas szintnél csökkent a teljesítmény.

Selye munkamorálja töretlen volt, reggel hattól este hatig dolgozott, beleértve az ünnepnapokat is. Munkatársai alig mertek szabadságra menni. Mivel kutatásaiból kifolyólag tisztában volt a stressz káros hatásaival, mindent megtett, hogy kollégáit ne, vagy csak nagyon kis mértékben érintsék ezek a helyzetek. Mindennap kötelező szünetet tartottak a kutatásban résztvevők – napi háromszor – ahol beszélgethettek, lazíthattak. A világhírű stresszkutató 1972-ben halt meg Montrealban. Hagyatékát, negyven kamionnyi könyvet és feljegyzést Szentes városa fogadta be a Selye Alapítvánnyal együtt 1991-ben. Végül a hozzá nem értés, és a szövevényes anyagi ügyek folyományaként 1998-ban az adóhatóság lefoglalta a 900 tonnányi egérrágta papírt, és négy forintos kilónkénti áron eladta a MÉH-nek. TIzenhétszer jelölték Nobel-díjra tíz éven keresztül, ám soha nem ítélték oda neki. A felvidéki Komárom magyar nyelvű gimnáziuma és egyeteme viseli a nevét.