Hét tagszervezet, három ország és egy új vezető

A dunaszerdahelyi származású Leczkési Zoltánt a tagszervezetek képviselői a legutóbbi tavaszi Hallgatói Parlamenten választották meg a felvidéki Diákhálózat elnökévé. A nagyvilágot járó, de otthonáról és közösségéről soha meg nem feledkező Zolit faggattam korábbi tevékenységéről és a Diákhálózat szerepéről.

Eddig a Diákhálózat egyik tagszervezete, a prágai Ady Endre Diákkör munkáját segítetted. Kérlek, mesélj a szervezet tevékenységéről és arról, hogy te mit adtál hozzá.

Az Ady Endre Diákkör, közismertebb nevén AED, sokféle területen tevékenykedik. A kiváló színvonalú kulturális eseményektől a kocsmaspotokig bezárólag szinte minden eseményt szervez a csapat. A DH elnökségem kezdete előtt a marketing részlegért voltam a felelős és pár rendezvény szervezésében is segítettem. Hogy mit adtam hozzá az AED életéhez munkámmal? Igyekeztem új dolgokat kipróbálni a marketing terén és egy kis lazaságot, illetve humort belecsempészni úgy az AED mindennapjaiba, mint a marketing keretében megjelenő tartalmakba. Az események közül a Márciusi Mulatságokat emelném ki, amely az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából rendezett többnapos rendezvénysorozat. Ezen a hétvégén nem túlzás azt állítani, a Kárpát-medence bármely pontjáról összefuthatunk magyarokkal. A kisebb, de annál szórakoztatóbb események közé tartoznak a különféle koncertek, irodalmi estek, táncházak, műveltségi vetélkedők, csocsó bajnokság és a személyes kedvencem, a júniusban megrendezendő sörszlalom, melynek keretein belül a prágai ifjúság tüzetes ellenőrzést végez a vendéglátóipari egységek körében.

Milyen egy magyar hallgató mindennapi élete a cseh fővárosban? Te miért döntöttél úgy, hogy Prágában szeretnéd folytatni tanulmányaidat?

Az enyém speciel elég pörgős, de ezzel szerintem a többiek is így vannak. Miért pont Prága? A rövid válasz, mert nagyon tetszik. Úgy a város, mint a benne élő emberek. Ha leendő közgazdász szempontból nézzük a kérdést, a cseh állam 3+1 év alap és 2+1 év mester képzést biztosít díjmentesen és bármilyen visszatérítés nélkül, ami jóval megkönnyíti a külföldi továbbtanulást és az egész egyetemi létet rugalmassá teszi. Ha az ember munkát akar vállalni iskola mellett, vagy csak simán megcsúszott a tanulmányaival, akkor ott az az egy év amit kihasználhat és nem kell az anyagiak végett aggódnia. Ha már munkavállalásról beszélünk, Prágában székel több nemzetközi cég, amelyek alá tartozik a szlovák és a magyar piac is, szóval nagyra értékelik a nyelvtudást és a regionális ismereteket. Kulturális szempontból egy Prága méretű városban mindig történik valami, sokszor nehéz választani a sok lehetőség közül. Az egyetemek színvonala kimagasló és a nyelv végett sem kell aggódni. Aki nem tud rendesen szlovákul, annak meglepő módon Csehország ideális választás lehet, mivel itt aztán senkit nem zavar, ha esetleg szlovákul félreragoz. Ha nyelvi diszkrimináció ért, az eddig mindig csak pozitív volt.

A legutóbbi Hallgatói Parlament téged választott meg a Diákhálózat elnökévé. A szlovákiai magyar egyetemisták tömörüléseinek ernyőszervezetére te hogy tekintesz? Milyen szerepet tölt be a magyarok életében?

A DH egyszerre tölti be a képviselet és az érdekképviselet szerepét, illetve igyekszik összekötni az egyetemi városok magyar diákságát. A diákok nézőpontját képviseli különböző bizottságokban és fórumokon, míg az érdekeit védi amikor különböző közéleti témák mentén szervezkedik és állást foglal. A szlovákiai magyar diákság több ország különböző városaiban van szétszórva, ennek ellenére fontos, hogy az őket érintő kérdésekben mégis egységesen lépjen fel és ezáltal is nagyobb nyomást tudjon gyakorolni legyen szó bármiről is. Jelenleg 7 diákszervezetet tömörítünk 3 országban, ezáltal ténylegesen a diákok döntő többségének igényeit tudjuk tolmácsolni. A szlovákiai magyarság számára fontos továbbá az elvándorlás problémája is. Sajnos országunk nem igazán tud versenyezni nyugati szomszédjaink béreivel, így más motivációt kell találnunk a fiatal értelmiség otthon tartására. Ilyen motiváció lehet egy összetartó közösség, amit a diákok nem szívesen hagynak el. A DH különböző programjaival szüntelenül igyekszik megteremteni ezt a közeget és a tagjaink helyi szinten is aktívan bekapcsolódnak a közösségi élet formálásába.

A DH különböző közéleti témákban is igyekszik aktívan állást foglalni. Milyen történések, események kapcsán nyilvánítottátok ki véleményeteket?

Csak a közelmúltról beszélve felléptünk a himnusztörvény néven elhíresült módosítás ellen, illetve a „Himnuszom a szabadságom” mottó is előző elnökünktől, Kotiers Rózától származik. Szolidaritásunkat tolmácsoltuk kárpátaljai diáktársaink felé, akiket hátrányosan érintett az ukrán nyelvtörvény, kiálltunk az MTA független működése mellett, elítéltük Andrej Danko, a szlovák parlament elnökének plágiumbotrányát és kivonultunk tüntetni a nyomozóriporter, Ján Kuciak és jegyese gyilkossága után.

Kapcsolatban vagytok további külhoni magyar szervezetekkel?

Természetesen, úgy a külhoni, mint az anyaországi szervezetekkel nagyszerű kapcsolatokat ápolunk. Erdélyben, Kárpátalján és a Vajdaságban is több szervezettel együttműködünk, akikkel folyamatosan tartjuk a kapcsolatot és főleg a nyár folyamán látogatjuk meg egymás eseményeit, ezen belül is általában a különböző szabadegyetemeket, táborokat és fesztiválokat. Hogy csak pár szervezetet említsek: Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), Vajdasági Magyar Diákszövetség (VaMaDiSz), a Vajdasági Ifjúsági Fórum (VIFÓ), Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetsége (KMDFKSZ), a magyarországi Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) és még sokan mások.

Végezetül pedig azt kérdezném, hogy számodra mit jelent felvidéki magyarnak lenni?

Számomra azt jelenti, hogy egy közösség tagja vagyok, akikkel egy hullámhosszon gondolkodok és akikkel szemben a lehető legegyszerűbben tudom kifejezni magam. Amikor erről beszélek szlovák és cseh osztálytársaimmal, látom, nem teljesen tiszta számukra hogy akkor most a Duna melyik feléről érkeztem, vagy egyáltalán hogy lehetek magyar, ha Szlovákiában születtem, pedig számomra nagyon egyszerűnek tűnik: ahogy már a nagyszüleim és az ő felmenőik is itt éltek, így én sem tervezem ezt másképpen tenni, megőrizve nyelvünket és kultúránkat.
‍

‍

Az interjú az Erasmus+ program által támogatott képzés keretében jött létre.